Stonehenge: a mítosz, a restaurálás és a múlt rejtélyei között

Az angliai Salisburytől néhány mérföldre található a neolitikus Stonehenge. Hatalmas kövekből épült, és úgy tartják, hogy az ókorban csillagászati obszervatóriumként működött, amelynek különleges jelentősége volt a napforduló és a napéjegyenlőség idején. Konkrétan hatalmas, kör alakban elhelyezett megalitokról van szó, amelyek tetején ugyancsak hatalmas, összekötő karzatok állnak. A kövek jelenlegi helyzete a 20. század elején végzett nagyszabású restaurálás eredménye. A történészek és a tudósok a mai napig vitatkoznak a valódi jelentőségéről. Az UNESCO védett helyszínek közé sorolták, ma pedig népszerű turisztikai célpont. A hely mögötti mítoszok még 2023-ban is elvesztek.

A trilitikus rendszer olyan szerkezet, amely két függőlegesen elhelyezett elemből (pillérek) és egy harmadik, vízszintesen fölöttük elhelyezkedő elemből (karzat) áll, és egyfajta ajtónyílást képez. Ez egy minimális fényt takaró szerkezet. A trilithon egy egyszerű építészeti szerkezet, meglehetősen gyakori a három megalitikus elemből álló megalitikus emlékekben, és főként a kálolitikumban használták. Az ókori görögök is használták a trilitonrendszert (jobban kedvelték, mint az ívet, bár néha az utóbbit is alkalmazták), így az építészeti rendek alapját képezi.

A Stonehenge építésének időpontját nem lehet biztosan meghatározni, de a történészek becslések szerint az építés ideje i. e. 3100 és 1600 közé tehető. Ez a neolitikus kori lelőhely az angliai Wiltshire-ben, Amesbury közelében található, Salisburytől mintegy 13 kilométerre északnyugatra. Ez a világ leghíresebb és legimpozánsabb kromlechje (azaz kőkör).

Ez a hely, mivel nyílt téren fekszik, gyakran ad csodálatos lehetőségeket a fényképezésre és az emlékezésre, és ez az oka annak is, hogy a Brit-sziget egyik leglátogatottabb turistalátványossága. Ezen a képen például a virágholdat láthatjuk, amely május 26-án nyugodott le a Stonehenge fölött. A májusi telihold, a "virághold" volt a legnagyobb és legfényesebb 2021-ben.

A különböző napfogyatkozások megfigyelésére is alkalmas hely, nagyon gyakran a Hold hihetetlen, mitikus tájakat ad, sokkal többet, mint a képeslapok látványa. Ebben az esetben például 2021. április 27-én a telihold a Stonehenge mögött nyugodott le. A rózsaszín szuperhold aztán a következő nap korai óráiban érte el maximális méretét, és 30 százalékkal fényesebben ragyogott, mint egy normál telihold.

A kövek jelenlegi helyzete eltérne az évezredekkel ezelőtti eredeti helyzettől. Valójában már a viktoriánus mérnökök grandiózus restaurálási és áthelyezési munkálatokba kezdtek, amelyek a hely mai megjelenéséhez vezettek. A munka egészen a 20. század közepéig tartott, és a tudósok elismerik, hogy e munka nélkül a helyszín egészen másképp nézne ki.

Világszerte számos, a Stonehenge-hez hasonló, vagy nagyjából ugyanabból az időből származó hely található. Ezek közé tartozik az úgynevezett Brodgar-kör Észak-Skóciában. Hasonló, de még régebbi kör alakú hely található a németországi Goseckben, Szász-Anhalt tartományban. Egy másik komplexum, az úgynevezett "Naptárkör" az Assuanban található Núbiai Múzeumban található, eredetileg Nabta Playa területén épült, és a jelentések szerint legalább ezer évvel idősebb, mint Stonehenge.

Sir Cecil Herbert Edward Chubb arról vált híressé, hogy ő volt a megalitikus hely utolsó igazi tulajdonosa. A báró 1915-ben vásárolta meg 6600 fontért, ami mai árfolyamon számolva körülbelül 664 000 euró. Chubb 1918-ban bizonyos feltételek mellett eladta a helyszínt a brit kormánynak: először is, a helyszínt mindenki számára hozzáférhetővé kellett tenni egy legfeljebb egy shillinget nem meghaladó összeg megfizetése ellenében. Továbbá 400 méteren belül csak egy postaládát lehetett építeni.

A világörökség részévé való feliratkozásra 1986-ban került sor. Stonehenge és Avebury, a Wiltshire, a világ leghíresebb megalitcsoportjai közé tartoznak. A két szentély menhirek körökből áll, amelyek olyan mintázatban vannak elrendezve, amelynek csillagászati jelentőségét még mindig kutatják. Ezek a szent helyek és a közeli neolitikus lelőhelyek az őstörténet páratlan lenyomata. Stonehenge a világ építészetileg legfejlettebb őskori kőkörképe, míg Avebury a legnagyobb.